Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elvárások Ólomkristály Palotája
Olyan sokszor építünk magunk köré ólomkristály palotákat, melyek fényesen csillognak a látszat tükrében, de valójában a szívünk súlyos elvárásainak börtönei. Minden egyes gondosan elhelyezett krist...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Lila Ködfátyla
A tehetetlenség… ismernünk kell. Nem a bénító, fuldokló érzésre gondolok, amely a mély depresszió árnyékában lapul, hanem arra a finomabb, szinte észrevétlen fátyolra, amely oly sokszor borul a szí...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Csillagpor Köpenye
Kíváncsiság. Sokszor elítéljük, gyerekesnek, haszontalannak tartjuk. Pedig a lélek legtisztább szomja rejlik benne, a vágy a megismerésre, a rácsodálkozásra, a mélyebb összefüggések felfedezésére. ...
Tovább olvasom →A Kontroll Szivárványhídjának Illúziója
Oly sokszor kapaszkodunk a kontrollba, mint fulladozó a mentőövbe. Azt hisszük, ha mindent előre látunk, ha minden eshetőségre felkészülünk, ha szigorú menetrend szerint éljük az életünket, akkor m...
Tovább olvasom →Az Alázat Tavaszi Harmatcseppjei
Ma reggel, a kertben sétálva, egy pókhálóra lettem figyelmes. Tökéletes, ezüstös remekmű volt, a hajnali harmattól gyémántként ragyogott. Aztán, egy hirtelen széllökés – egy apró, de határozott moz...
Tovább olvasom →Az Elengedés Alvó Sárkányai
A birtoklás egy sárkány. Aranypikkelyei csillognak, ígéretesek, de a kincsek, amiket őriz, gyakran illúziók. Évekig őriztem én is a saját sárkányaimat, foggal-körömmel ragaszkodva az elképzeléseimh...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Lila Akácvirágai
Néha, a szívünk olyan, mint egy rég elhagyatott kert. Gaz veri fel, a gyomok fojtogatják a virágokat, és a napfény alig jut át a sűrű lombkoronán. Ez a kert a sérelmek táptalaja, a fel nem dolgozot...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Suttogó Kagylója
A tengerparton sétáltam, a naplemente utolsó aranyló sugarai festették vörösre az eget. A lábam alatt ropogtak a kagylók, némelyikük olyan tökéletes volt, mintha egy ékszerész keze munkája lenne. E...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Törékeny Pillangószárnya
Olyan ez, mintha egy pillangót tartanék a tenyeremben. Az önbizalmat. Gyönyörű, irizáló szárnyak, a legkisebb érintésre is porrá omlanak. Évekig gyűjtöttem a színeit, egyesével ragasztgattam fel a ...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Lila Hajnala
Ma reggel, ahogy a nap első sugarai átszűrődtek a függönyön, furcsa érzés fogott el. Nem szomorúság, nem félelem, hanem valami még annál is mélyebb: a reménytelenség szele érintett meg. Mintha egy ...
Tovább olvasom →