Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lemondás Gyöngyház Könnye
A lemondás nem feltétlenül veszteség. Néha csupán egy gyöngyház színű könnycsepp, ami alászáll a sötét mélybe, hogy ott, a csendben, valami egészen új kezdete legyen. Egy régi álmomról kellett lemo...
Tovább olvasom →A Lezárás Sárga Krizantémjai
A lezárás. Sokszor harcolunk ellene, mint egy elkerülhetetlen árnyékkal. Pedig nem ellenség, csupán egy kapu. Egy kapu, ami fájdalmas lehet, mert búcsút intünk egy korszaknak, egy embernek, egy ill...
Tovább olvasom →A Vágy Smaragd Pillangószárnya
A vágy. Olyan, mint egy smaragd pillangó, mely a lelkünk kertjében rejtőzik. Szárnycsapásai reményt hoznak, de ha túl erősen akarjuk birtokolni, a porrá őröljük a zöld ragyogást. Emlékszem, gyermek...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Opálfényű Sóhajai
Egy régi legenda szerint, amikor egy lélek elindul az útján, egy apró opálfényű sóhaj rezdül meg a világegyetemben. Ez a sóhaj a lelkiismeret magja, a belső iránytű, amely néha elhalványul a zajban...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Szivárványhídjai
A megbocsátás. Milyen nehéz szó, milyen nehéz tett. Sokszor egy életen át cipeljük a sérelmeket, ahelyett, hogy elengednénk őket, mint a folyó a faleveleket. Mintha a fájdalom lenne a mi kincsünk, ...
Tovább olvasom →A Kontroll Hamvas Orchideái
Azt hittem, a kezemben tartom az életem. Mint egy gondosan nevelt kertész, öntöztem a sikert, gyomláltam a kudarcot. Minden mozdulatom előre megtervezett, minden kockázat kikalkulált volt. A Kontro...
Tovább olvasom →A Bánat Indigo Tengerének Kagylói
A bánat... oly sokféle arcot ölt. Van, hogy egy hatalmas, tajtékzó hullámként tör ránk, elsodor mindent, ami az utunkba kerül. Ilyenkor fuldoklunk, kapkodunk a levegő után, és azt hisszük, sosem ju...
Tovább olvasom →A Türelem Mézeskalács Illata
Néha úgy érzem, az idő egy hatalmas, türelmetlen folyó. Sodrása magával ránt, és én kapaszkodom a partba, félve elengedni, nehogy elsodorjon a jövő ismeretlenjébe. Pedig a folyó mélyén ott rejtőzne...
Tovább olvasom →A Magány Lila Akvamarin Pillanatai
Néha, mikor a Nap lenyugszik, és az éjszaka lassan rászövi sötét fátylát a világra, rám tör a magány. Nem a kínzó, üvöltő fajta, inkább egy halk, lila akvamarin árnyalatú csend. Mintha az egész Uni...
Tovább olvasom →A Kötődés Aranyfonál Labirintusa
Az élet egy szövőszék. Mi, emberek, a szálak vagyunk, egymásba gabalyodva, összekapcsolódva, egy bonyolult mintát alkotva. A kötődés az az aranyfonal, ami ezeket a szálakat összefogja, ami melegség...
Tovább olvasom →