Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Serpentin Tekerődzése
A Serpentin, ez a kígyózó kő, gyakran ijeszt meg bennünket. Színében ott a természet ereje, a föld mélyének sötétje, a növekedés ígérete – és valami, ami sziszeg, ami eldobja régi bőrét, ami új for...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Obszidián Tükre
Hajnal volt, a nap sugarai még csak óvatosan kúsztak be az ablakon, de én már ébren voltam. Valami nyugtalanító érzés kavargott bennem, egyfajta nehezen definiálható hiány. Nem vágytam semmire konk...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Rodokrozit Szilánkjai
Mindannyian hordozzuk magunkban a szétszórtság csíráit. Kicsi, rózsaszín rodokrozit szilánkok ezek, melyek elszórva hevernek a lelkünk mélyén. Egyszerre akarunk jelen lenni mindenhol, mindenben, el...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Achát Gyökerei
Olykor, mikor a legvédtelenebbnek érezzük magunkat, az a pillanat hozza el a legmélyebb önismeretet. Mintha a lélek legrejtettebb kertjeit csak a kiszolgáltatottság vihara tudná feltárni. Nem a gye...
Tovább olvasom →A Remény Kvarc Pillangószárnya
Az emberi szív olykor olyan, mint egy poros padlás. Régi emlékek, elfeledett álmok, és a legmélyén ott lapul a remény is, mint egy apró, szürke lepkebáb. Nem látszik, nem hallatszik, de ott van, vá...
Tovább olvasom →A Jövő Ametiszt Ködfátyla
Oly sokszor próbáljuk meglesni a jövőt, kikutatni a sorsunk rejtett ösvényeit. Horoszkópokat olvasunk, kártyákat vetetünk, mintha a boldogságunk titka egy kristálygömbben rejlene. Pedig a jövő nem ...
Tovább olvasom →A Türelem Krizokolla Cseppjei
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint a legfényesebb csillagok a téli éjszakában. Ott ragyognak, tudod, hogy léteznek, de mégis el kell telnie egy egész életnek, míg eléred őket. Sokszor a vár...
Tovább olvasom →A Nostalgia Jáspis Álmodozása
A nosztalgia néha egy meleg takaró, máskor fullasztó lepel. Ma este, ahogy a telihold ezüstfényben fürdeti a kertet, a jáspis álmodozásába merülök. Nem bánat ez, inkább egyfajta édes-keserű emlékez...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Opál Kapuja
A megbocsátás. Oly sokszor kiejtjük a szót, mégis, milyen nehéz átlépni az opál kapuján, mely önmagunk és a másik felé vezető úton áll. Évekig cipeltem magammal egy terhet, egy régi sérelmet, mely ...
Tovább olvasom →A Büszkeség Lazúrkő Trónusa
A Büszkeség... gyakran látjuk erénynek, tartásnak, önbecsülésnek. Pedig ha nem figyelünk, lazúrkő trónussá válik, magasra emel, elszigetel, és a távlatból már nem látjuk a lent szolgáló, segítő kez...
Tovább olvasom →