Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az ítélkezés jeges kristálypalotája
Észrevetted már, hogy milyen könnyen építünk jeges kristálypalotákat a szívünk köré, amikor ítélkezünk mások felett? Bámulatos szerkezetek ezek, tele csillogó, de dermesztő pontossággal. Minden kri...
Tovább olvasom →Az Irigység Zöld Mocsarának Lidércei
Az irigység nem egy hirtelen feltörő vulkán, hanem egy alattomos mocsár, mely lassan, észrevétlenül nyeli el a szívet. Zöldes, párás lehelete nem a külső világ áldásait vonja kétségbe, hanem a sajá...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Sárgult Levélalbuma
A nosztalgia... olyan, mint egy régi levélalbum, melynek sárgult lapjai közé szárított virágokat rejtettünk. Illata édes, mégis kissé poros, mint egy elfeledett nyári délután. Hajlamosak vagyunk be...
Tovább olvasom →A Bátorság Aranyló Sólyomszárnya
A félelem némasága olykor jobban bénít, mint maga a rettegett dolog. Megfojtja a szavakat, elzárja a szívet, és bennrekedünk egy önmagunk által szőtt sötét szövedékben. Emlékszem, amikor először ér...
Tovább olvasom →Az Önbüntetés Kőszívű Börtöne
Mintha egy kőszívű börtönőr lakozna odabent, örökké éber, készen arra, hogy láncra verje a legapróbb botlásaimat is. Ő az Önbüntetés, egy szívós, árnyékszerű alak, aki a múlt árnyaiból táplálkozik....
Tovább olvasom →A Harag Sárkánytüzének Hamuja
A harag... egy sárkány tüze, perzselő, mindent felemésztő. Érzem, ahogy felgyülemlik bennem, forró lávaként zubogva a vénáimban. Nem más ez, mint egy ősi erő, mely a mélyből tör fel, hogy megvédjen...
Tovább olvasom →A Félelem Vasrozsdás Pajzsa
A félelem. Olyan, mint egy vasrozsdás pajzs, amit magunk előtt tartunk, azt hisszük, véd minket a világ fájdalmaitól. Pedig valójában a napfénytől óv meg, a kapcsolódás melegétől, az igazi, mély él...
Tovább olvasom →A Türelem Gyémántcsiszoló Köve
A türelem... gyakran összetévesztjük a tehetetlenséggel, pedig ég és föld a különbség. A tehetetlenség bénító, a türelem viszont az a csiszoló kő, melyen a lélek gyémántja nyeri el igazi fényét. Em...
Tovább olvasom →A Vágyakozás Ibolyakék Ködfátyla
A vágyakozás. Nem a sóvárgás, nem a birtoklási ösztön sötét árnya, hanem a tiszta, ibolyakék ködfátyol, ami a lelkünk ablakára telepszik, ha a távolba révedünk. Egy naplemente színeiben fürdő tenge...
Tovább olvasom →A Magány Bíbor Alkímiaüstje
A magány nem feltétlenül a hiány. Nem a társaságé, nem a szereteté, nem a megértésé. Lehet, hogy épp ellenkezőleg, a teljesség megélése egy másik síkon. Az éjszakai égbolt mély bíborában, amikor a ...
Tovább olvasom →